A cianidot{0}} tartalmazó szennyvíz jellemzői és kezelési módszerei
1. Főbb jellemzők
A cianid{0}}tartalmú szennyvíz elsősorban olyan iparágakból származik, mint a galvanizálás, a gázgyártás, a kokszolás, a kohászat, a fémfeldolgozás, a vegyi rostok, a műanyagok, a peszticidek és a vegyszergyártás. Az ilyen típusú szennyvíz rendkívül mérgező, és a vízben instabil, ami megkönnyíti annak bomlását. Mind a szervetlen, mind a szerves cianidok rendkívül mérgező anyagok, lenyelésük esetén akut mérgezést okozhatnak az emberben. A halálos dózis emberre 0,18 g cianid és 0,12 g kálium-cianid esetében. Vízi környezetben a 0,04–0,1 mg/l közötti cianidkoncentráció halálos a halakra.
Kezelési módszerek:
A folyamatmódosításokat prioritásként kell kezelni a cianidot{0}} tartalmazó szennyvíz kibocsátásának csökkentése vagy megszüntetése érdekében. Például a cianid--mentes galvanizálás teljesen kiküszöbölheti a galvanizáló műhelyekből származó cianidkisülést. A magas cianidkoncentrációjú szennyvizet az erőforrás-visszanyerés érdekében kezelni kell, míg az alacsony cianidtartalmú szennyvizet a kibocsátás előtt meg kell tisztítani. A visszanyerési módszerek közé tartozik a savasítás{5}}levegőztetés, a lúgos abszorpció és a gőzdeszorpció. Olyan kezelési módszereket is alkalmaznak, mint a lúgos klórozás, az elektrolitikus oxidáció, a nyomás alatti hidrolízis, a biokémiai kezelés, a bio-vas eljárás, a vas-szulfátos módszer és a levegős sztrippelés. Ezek közül a lúgos klórozás a legszélesebb körben alkalmazott.
A fenolt{0}}tartalmú szennyvíz jellemzői és kezelési módszerei
1. Főbb jellemzők
A fenol{0}}tartalmú szennyvíz elsősorban olyan ipari szektorokból származik, mint a kokszoló üzemek, gázüzemek, petrolkémiai üzemek és szigetelőanyag-gyártók, valamint olyan eljárásokból, mint az etiléngyártáshoz szükséges kőolaj krakkolása, a szintetikus fenolgyártás, a poliamidszál-szintézis, a festékgyártás, a növényvédőszer-készítmények és a fenolgyanta-szintézis. Ez a szennyvíz fenolos vegyületeket tartalmaz, amelyek protoplazmatikus toxinok, amelyek képesek a fehérjék koagulálására.
Kezelési módszerek:
Az általános kezelési módszerek közé tartozik a fizikai adszorpció, a kémiai gőz-defenolizálás, az oldószeres extrakció, a kémiai oxidáció, az eleveniszapos eljárás, a biofilmes kezelés és a biológiai kontakt oxidáció.
