A szennyvíztisztító rendszer építésének befejezése után gyakran szükséges a bioreaktor hibakeresése. Ez a folyamat az iszap beoltásával kezdődik. Tehát hogyan számítják ki az iszap adagját? Ezzel párhuzamosan a tenyésztéshez speciális szennyvíztisztító baktériumok hozzáadása szükséges. Mennyi baktériumtenyészetet kell hozzáadni?
Az eleveniszap-termesztést alkalmazó bioreaktorok jellemzően szárított iszapot, eleveniszapot vagy koncentrált iszapot alkalmaznak. Baktériumtenyészetekhez általában olyan termékeket használnak, mint a Gando Composite Bacteria, a Nitriifying Bacteria és a Denitriifying Bacteria. E két megközelítés kombinálásával gyorsan elterjeszthető a biofilm vagy a biológiai pelyhek.
Iszap hibakeresési módszerek:
1. Szárított iszap beoltási módszer (szűrőprésekből származó iszap felhasználásával)
A szárított iszap nedvességtartalma általában 75-80%, ami azt jelenti, hogy a szilárdanyag-tartalom körülbelül 20%.
A vegyes liquor szuszpendált szilárd anyagok (MLSS) célkoncentrációja a bioreaktorban jellemzően 3000 mg/l (vagy 3 kg/m³) körül van.
Ezért a szárított iszap minimális mennyisége a levegőztető tartály térfogatának köbméterére vonatkoztatva 3 kg/m³ / 20%=15 kg/m³.
Példa:Egy 100 m³-es bioreaktorhoz a szükséges szárított iszap mennyisége 15 kg/m³ × 100 m³=1500 kg.
Elsőbbséget kell adni a flokkulálószertől mentes szárított iszap használatának.
Előnyök: Kisebb mennyiség szükséges, kényelmes szállítás.
Hátrányok: Gyakran tartalmaz flokkulálószereket, amelyek gátolhatják a mikrobiális tenyésztést a bioreaktorban.
2. Mikrobatenyésztés meglévő eleveniszapos felhasználásával
Használjon vákuumkocsit az iszap{0}}vízkeverék szállítására egy meglévő szennyvíztisztító telep iszaptároló tartályából.
A szivattyúzott iszap-vízkeverék térfogata általában a hibakereső tartály térfogatának körülbelül 60%-a.
Példa:Egy 100 m³-es tartályhoz körülbelül 60 m³ keverékre lenne szükség. Amikor a tartályt 100%-ig feltöltötték (további víz/befolyó), a cél iszapkoncentrációnak 3000 mg/L körül kell lennie.
Előnyök: Nincsenek vegyszerek a bioreaktorba; gyorsabb akklimatizáció.
Hátrányok: Nagy mennyiség szükséges, magas szállítási költségek, hosszabb termesztési idő.
3. Termesztés tömény iszap használatával
A dózis jellemzően a bioreaktor teljes térfogatának 5-10%-a. Gyakori kiindulási pont az 5% (v/v) koncentrált iszap hozzáadása, aminek eredményeként a kezdeti iszapkoncentráció a feltöltés utáni szennyvíz térfogatának körülbelül 5%-át teszi ki. Ez a természetesen ülepedő, koncentrált iszapra vonatkozik, amelynek nedvességtartalma közel 100%.
Példa:Egy 100 m³-es bioreaktorhoz a koncentrált iszap szükséges térfogata 100 m³ × 5%=5 m³.
4. Szennyvíztisztító baktériumtenyészetek adagolása
A mikrobiális oltóanyagok előre{0}}aktivált, életképes baktériumokból állnak.
A dózis általában 500-800 gramm/köbméter a bioreaktor effektív térfogatára vonatkoztatva (beleértve az aerob és anaerob zónákat is).
A konkrét adagolás a használt terméktől függően változhat, és a tényleges körülményekhez kell igazítani.
Előnyök:Rövidebb termesztési időszak, költséghatékony{0}}, gyors szaporodás és gyors biofilm képződés.