1. Savas-lúgos szennyvíz
Főbb jellemzők:
A savas szennyvíz elsősorban olyan iparágakból származik, mint az acélgyárak, vegyi üzemek, festékgyárak, galvanizáló létesítmények és bányák. Különféle káros anyagokat vagy nehézfémsókat tartalmaz, a sav tömeghányada jelentősen változó-lehet 1% alatti vagy 10% feletti.
A lúgos szennyvíz főként nyomda- és festőüzemekből, bőrgyárakból, papírgyárakból és olajfinomítókból származik, és szerves vagy szervetlen lúgokat tartalmaz. A lúgtartalom 1% alatti és 5% feletti tartományban van.
Az ilyen típusú szennyvíz a savakon és lúgokon kívül savas sókat, bázikus sókat és egyéb szervetlen és szerves szennyező anyagokat is tartalmaz, amelyek erős maró hatást mutatnak.
Kezelési módszerek:
A magas-koncentrációjú savas-lúgos szennyvizet prioritásként kell kezelni a visszanyerés és az újrafelhasználás szempontjából. Az alacsony koncentrációjú szennyvizek, például a pácoló- vagy lúgos mosótartályokból származó öblítővíz semlegesítő kezelést igényel. A „hulladék általi hulladékkezelés” elvét kell először alkalmazni,-például a savas és lúgos szennyvizet semlegesítjük egymás ellen, vagy hulladék lúgot (salakot) használunk a savas szennyvíz, illetve hulladéksavat a lúgos szennyvíz kezelésére. Ha ilyen lehetőségek nem állnak rendelkezésre, semlegesítő szereket kell használni.
2. Ásványi feldolgozási szennyvíz
Főbb jellemzők:
Az ásványi feldolgozási szennyvizet nagy térfogat és magas lebegőanyag-tartalom jellemzi. Számos nehézfém-iont (például réz, cink, ólom, nikkel, bárium, kadmium, arzén) és dúsító reagenseket tartalmaz, amelyek összetett összetételt eredményeznek különféle káros anyagokkal.
Kezelési módszerek:
A nehézfém-ionok mészsemlegesítési módszerrel vagy pörkölt dolomit adszorpcióval távolíthatók el. A flotációs reagensek esetében érc adszorpciós vagy aktív szén adszorpciós módszerek alkalmazhatók. A cianid-tartalmú szennyvíz alkalmas kémiai oxidációval történő tisztításra.